Tánc:
Először a ritmus jön meg, mint valami kérdések nélküli válasz mindenre, mint egy ősi megnyugtató igazság. Az örök ritmus. A belső és a külső találkozása, ahogy a fizikai tested megindul a lélek után. Az örök ritmus. Életet mozdulsz a semmibe és a színek egyből felkavarodnak. Az örök ritmus. Tekintetből indul el az első érintés, majd ösztönből és tűzből az első közös mozdulat. Az örök ritmus. Aztán pörögsz és pörgetsz, minden pontos, mint az óramű, mint a ráhangolt szívdobogás. Az örök ritmus. Szerelem ez, persze, illatos foltpacák, amivé a környezeted folyik, folyjon csak, s hirtelen rájössz, meg sem mozdultál; most szakadtál ki a folytonos hétköznapi kapálódzásból, s vagy olyan tiszta, mozdulatlan és nyugodt, mint a körülötted kulmináló világ. Az örök ritmus.
Borozgatunk, borozgatunk? Hát nem isszuk a bort? Eszegetünk, eszegetünk? Hát nincs időnk élvezni az ízeket? Szeretgetünk, szeretgetünk? Ezt is meg azt is? Éldegélünk, éldegélünk?