Ez amolyan lábjegyzet lett a vershez - és egyúttal a színházzal előadott Don Quijote darabunkhoz. Nem mintha azt akartam volna írni, de íme egy újabb példája, hogy az írott mű foggal és körömmel igyekszik elszakadni az írótól, mint a kép a festőtől, és a valóság az ideától, amiből született. "Minden jó midőn kilép alkotója kezéből", de önnáló identitásra törekedvén élni kezd, és igyekszik a túlsó parta, alkotni valami újat! Többé már nincs hatalmunk felette. És ha már itt tartunk nem 'tom te hogy vagy vele, de én úgy érzem mintha Istentől is egyre jobban távolodnék...

Költök én még Oroszlánokat? Nagy betűset, olyan Ady Endrésen? Költesz még szép reményt, múltat és ideá(l)t? Hisz a valóság óceánjába torkollik minden gondolatszikrád Csalfa csermelye... Ezt sose feledd kérlek! Igaz, „nincs szavam, nincs hatalmam” de „van dalom, szerelmem van”. Na meg azok az Oroszlánok.

Nem akartam én tulajdonképpen semmit az élettől. Egyikünk sem akar szerintem úgy igazán, és meghalni is csak úgy...kipilledünk a világból elunván mint egy játékot. Hatost dobni szeretek, meg Csalni. Mondjuk mosolyt az arcodra. Szeretem az életet magyarázni, érezni, szagolni, ízlelni. A szenvedélyt szeretem és az Oroszlánokat persze. S most van egy hadseregem!

Nem mintha nagyon akartam volna bármit is. Ahogy Béla (a Hamvas -féle) is mondta; nem éltem drogokkal, hát szenvedélyesen kellett élnem... Hazudott az öreg, vagy tévedett. Először is többször adózott a bór tiszteletének, mint ahányszor templomba járt, másrészt az élet olyan drog, ami vagy a szenvedélyed vagy a kereszted. Ő igazán ismerhette azokat az Oroszlánokat! Valamiből már módosult ez a tudatállapot is... Talán annak is örülnöd kéne, ha Csalódhatsz!

Bár én nem akartam semmit az élettől úgy tulajdonképpen. Mondhatnám, hogy csak rózsát szedni jöttem ide. A tövisek közé. Nem mindegy miért hullik a vérünk, nem igaz? És persze miért is tagadnám, azok az Oroszlánok azért kellettek! Nem is azért, hogy megvédjenek; szerettem őket költeni... BeleCsalni a világba.

És mi a tanulság? „Képtelenek vagyunk elengedni ölelésünkből az általunk felépített illuzórikus világot.” (Czene Z.) „Hisszük hogy a játék segít túllátni a szűk életen.” Bár én nem is akartam igazán semmit, tényleg... Mégis megCsalatva érzem magam. Olyan mintha már az Oroszlánok költenének engem...

...s többé már nincs hatalmam felettük! Kérlek, engedjetek vissza a teljességbe, drága Alkotók!