“Mindenki tudja, hogy bizonyos dolgokat nem lehet megvalósítani, mígnem jön valaki, aki erről nem tud, és megvalósítja.” (Albert Einstein)
2015.01.15. 15:18
Ahogy gondolataim és érzéseim, én is úgy csapódok ki egy felhők közt vergődő porszemre. Leheletnyi párából gyűlök össze, mígnem kiteljesedvén, engedve a természet erőinek zuhanni kezdek. A zuhanás az élet, az esőcsepp vagyok én, vergődve, neki-neki ütközve a többi ezernyi cseppnek. Néha boldogan folyok egybe egy-két másikkal és osztom meg saját állagom, néha kerülöm őket, vagy kerülnek engem. Teljesen új helyekre kavar a szél... Elmélázok pillanatokra a tájon, a napfényen, ahogy keresztül döfi testemet szivárványt fialva a túloldalt. Én lennék a szivárvány is? Olyan mozdulatlannak tetszik minden innen fentről, mégis sejtem, hogy irtózatos sebességgel haladhatok valami beteljesedés, egy ismeretlen cél felé. Azt sem tudom már ki és mi vagyok, mennyi maradt meg belőlem és mennyi keveredett össze végleg mások vízével, mennyit hagytam magamból mindenfele. Aztán egy pillanatra megértem! Azonosulok a többi vízszemmel, érzem az esőt, én magam vagyok a tomboló vihar, az összes csepp, minden óceán, hogy aztán villámcsapásra semmivé legyek szétporladva egy tárt karokkal mozdulatlan álló és mosolyogva felfelé bámuló kislány orrán.