Tök jó, hogy itt vagy ;) Ez a hely, az írás maga, az én játékom, amivel rendet teremtek a káoszban. Tantrikus, szenvedélyes aktus a világgal, ahol a hétköznapi betű rákacsint az ideára, mert ő az ideálja, hiszen nincs nála szebb és romantikusabb, de aztán félrekefél az első racionalista gondolattal, mert nyers valósága olyan megkapó és hát végre valaki erős marokkal döntötte a falnak, de aztán a dráma közepén csak összehoznak valami filozofikus édeshármast, míg jól megdorgálja őket a Klasszikus, mert van, amit nem is illik leírni, de ők persze csak cinkosan kuncognak magukban az öregen - szinte már komikus. De ez - az írás - mégis csak leginkább egy sziget, ahová elvonulhatok a világ elől és megélhetem a saját poklomat és mennyországomat egyszerre.
Isten hozott, a játszóteremen! Hát megint itt futunk össze! Kérlek, ne nézz körül, nagy most a...káosz! Kicsit bizarr ugyan, de ne ijedj meg a hintában üldögélő csontváztól! Csak az éjszaka teszi... Csalókák a fények. Gyere, lökjük meg! A vállamon? Jah, jah, ez egy tetoválás! Illetve...nos, egy stigma. Hogy is mondjam, nem csak Káin hibázott. De jó nem? Mindegy is, nem tetszeni van! Egyébként sok itt a vörös rózsa, csak most nem látszik a sötétben...mert mind kiszáradt. Évekkel ezelőtt. Ott voltak amúgy a törött libikóka és a zen kert között. Igen, ahol az üres sörösüvegek vannak! Mennyit meditáltam arra! Amott a fa mögött egy templom is van ám! Illetve a romjai. Régebben Buddha és Pascal vitatkoztak ott naphosszat. Áh, nem, nem azért, csak úgy brahiból! Tudod, brainstorming... Persze hogy van homokozó! Na de kérlek, mit gondolsz, miféle játszóterem van?! Ott van ni, ahol a sok keresztet látod! Temetőnek használom! Nem kell megszeppenni, csak a múltamat és egy két gondolatot temettem oda! De azért én nem mennék a közelébe! Egyébként meg festői a táj! Kicsit véres ma a hold, de talán látod arra a hegyeket! Mennyit teáztam ott! De nem ám, valami maszlagot ittam! Igazi Bangladesi teát! Meg én pörköltem a kávét, és úgy főztem a forralt bort! Júj, de szerettem a csípős hajnalokat! A táncolós, dobolós estéket... Az a kupac a padon? Opsz, azt hiszem az ott egy óvszer! Bocs, hát tudod... De a csikkek alatt szerintem az egy könyv! Igen, az a Kis Herceg lesz! A barátnőmnek olvastam fel esténként. Hogy-hogy mi történt??? Változás van, változás van! Nézd csak! Ott! Jön fel a Nap! Ugye, mondom! De támadt egy ötletem! Ha megvárod velem a reggelt, kicsit kitakaríthatnánk itt! Aztán meglátjuk! Szereted a slambucot?
Gyakran néztem a naplementét, ahogy tünékeny, zsarátnok fénye a bíbor és narancs színeiben örvénylik plasztikus lustasággal, mintha csak suttognák, hogy; szeretlek. A naplemente még ma is ugyan olyan szép, de már nem kap meg többé...
