Azt mondják, hogy az igazi szerelem mellett még csak véletlenül sem tud elsétálni az ember... Dehogy nem! Én hiszem, hogy már ezerszer elmentem az igazi szerelem mellett, talán beszéltem is vele, vagy csak összenéztünk, vagy épp nem a megfelelő helyen és időben voltunk. Azt is hiszem, hogy lehet nagyokat tévedni, és lehet magányosan meghalni, és mindenki lehet rákos. Hogy nem tehetsz jóvá minden hibát, hogy holnap kiderülhet, hogy minden gondolatod egy eredendő tévedésre épített piramis volt, vagy egy kiszámolható biokámiai reakció determinált létezésedben. Hogy az idő nem gyógyít be minden sebet, csak homályosítja a múltat. Ám ettől kevesebb értelme és szépsége lenne az életnek? Ha nem lehet a föld összes könyvét elolvasni, vagy minden pillanatát megélni akkor törekedni sem lehet, s kell rá? “Térdej le és hinni fogsz” Ennyi! Nem több, nem kevesebb. Nem ugyan olyan hatalmas és végtelen minden így is, mint eddig volt? Sose becsüld le az emberi létezés határtalanságát, és sose hidd, hogy ettől még mindenre képes vagy. "Mesék és álmok erdejébe igenis tévedjetek emberek!"

Fenil-etil-amin (PEA) C₆H₅  –  CH₂ – CH₂ – NH₂  :azt mondják ez a szerelem. Sok ősi kultúrában betegségként tekintettek rá!

„A szerelem olyan betegség, amiből a beteg sosem akar szabadulni. Biológiailag a betegség elmúlik magától, maximum négy év múlva a kialakulástól számítva. Az ember egyszer az életben lehet szerelmes. Az újabb fellángolás pedig csupán a kötödésnek vagy a szexuális vonzalomnak tudható be... E folyamatok felett semmilyen befolyásunk sincsen! A szerelem olyan betegség, ami akkor fáj nekem, amikor elmúlt neki. ”

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.